AZ ELSŐ LÉPÉSEK

Elkezdtük hát a munkát.

Persze nem volt könnyű.

Az a része egyáltalán nem amikor ki kellett spórolni a havi aktivitást az amúgy is alacsony költségvetésünkből. (Itt azért zárójelben megjegyzem abban az időben nekem nem volt munkám. Csak Balázs rendelkezett rendszeres jövedelemmel, nekem csak a családi pótlék volt. Mivel volt egy viszonylag jól kereső férjem, ezért nekem nem járt anyagi juttatás. Ráadásul két gyermekkel, hitelek tömkelegével – ami persze sok más családnál is jellemző, sajnos – nem voltunk túl hitelesek a közvetlen környezetünknek.)

De így utólag visszagondolva azért megérte.
Joggal kérdezheted, hogy miért is?

Mert az első belépéssel együtt, összesen 12000, azaz tizenkettő ezer forintot költöttünk el a web-áruházban.

A harmadik hónaptól kezdve az összes ott vásárolt tisztító- és tisztálkodószerünkért már a munkánkkal fizettünk.

És azért lássuk be, két hónapig még beljebb lehet húzni egyet azon az övön.

Hát így kezdtük.

A család eleinte igazán hülyének nézett minket.
Na ná!!!
Hiszen nem ez volt az első Mlm, amit elkezdtünk, de később kiderült ez lett az első, amit sikerre tudunk vinni, és ami akkor is fizetett, és a mai napig fizet, ha még nem értem el ilyen-olyan szintet.



Balázsom minden szabad idelyében azon dolgozott, hogy építse a csoportot.
Nekem „mindössze” annyi dolgom volt, hogy biztosítsam számára a minél több időt.

Tehát az egész ház, az udvarral, a gyerekekkel, mind az én nyakamba szakadt.

De egyenlőre ennyi telt tőlem, hiszen akkor még nem láttam azt, amit ma. Akkor "csak" az tűnt fel, hogy Balázsom egyre nyitottabb, és egyre többet beszél!
De azt folyamatosan!!!!!

Balázs hétfőtől-péntekig Pécsett dolgozott, de szombat reggel, mintha kicserélték volna.

Vasalt ing, élére vasalt nadrág, és elindult „építkezni”!

A második hónap végére vagy 40 ember „csatlakozott hozzá”.

A harmadik hónapban már teljesen ingyen voltak a tisztító-, és tisztálkodó szereink, ráadásul kedvezményesen jutottunk hozzá a már nélkülözhetettlenné vált kolloidokhoz, és a Biogélhez.
(ezekhez nagyon-nagyon ragaszkodtunk, hiszen igencsak megkönnyítették napjainkat, ráadásul még „olcsóbbak” is voltak, mint azok a gyógyszerek, amelyeket hónap, mint hónap használnunk kellett!)


Már nem voltak égő, majd viszkető pöttyök, nem volt sírás a wc-n, nem volt Duo-tech, és nem volt görcsös menszesz.


Hát egyre nagyobb lelkesedéssel folytattuk a munkát!