Egy hálózatépítő feleség naplója

JÉÉÉÉÉÉ! Van blogom!

2010-10-26T22:17:00.004+02:00

Jól elfelejtettem ezt a blogot.
Már vagy ősidők óta nem írtam...
Ha jól emlékszem azóta, hogy leszoktam a dohányzásról.
A jó hírem az, hogy azóta sem dohányzom...
A rossz, hogy ici-picit meghíztam. Egészen pontosan 25 kg-ot szedtem fel.

Már nem építek hálózatot, jelenleg éppen az "ősidők óta regisztrált munkanélküliek, tengődő, de minek" életét élem.

Ja!
És van egy netes könyvtáram: www.ekonyvek.joinfok.hu
Gyere és nézd meg.
A tagság ingyenes, csak tartsd be a szabályokat. (amiből nincs túl sok)

Szóval, mára ennyit.
További szép estét!
Melinda

Sziasztok!

2008-11-05T11:08:00.003+01:00

Már nagyon rég nem írtam ide.

Bocsika, de a naplóírás sohasem kötött le igazán.

Sok mindenen gondolkodtam az elmúlt időben, amióta nem dohányzom.

Azon is például, hogy az emberek többsége mennyire nem érti azt, amit mi elvakult hálózatépítők teszünk! (bocsi)

Kifejtem, jó? (Persze, csak, hogy értsd mire is gondolok)

Azért kerülnek el (igen sokan) mert hálózatot építek, és úgy gondolják, rájuk fogom erőltetni magam.

Persze nem fogom. De sajna ezt ők nem tudják. Pedig, ha tényleg ismernének, tudnák.

Mert milyen érdekes is ez!!!!

Mert minden ember teljes mértékig ugyan azt teszi, amit én is.

Ajánlja a terméket, a szolgáltatást, amivel elégedett.

És mi a különbség egy átlagember, és egy hálózatépítő közt?

A hálózatépítő csak a munkáját végzi el.

És ezért jutalékot kap.

Mondok egy példát, hogy megértsd!!!!

Kolloidot bárhol vehetsz! Akár itt a városban is jópár helyen!

De, ha te ezt nem egy Mlm rendszer keretein belül teszed, nem veheted meg kedvezményesen.

Az biztos, hogy a kolloid biztosan használni fog. Tehát Te elégedett leszel, és amikor a szomszédodnak ugyan az a problémája, mint neked volt ajánlani fogod.

De, ha te nem egy hálózatos rendszerben ajánlod a terméket akkor nem kapsz érte jutalékot.

Persze segítettél a szomszédodnak, mert elmúlik a problémája.
Persze segítettél a gyártónak, a forrgalmazónak mert hasznot termeltél nekik. Mert reklámoztad a terméküket.

De persze ez neked nem hozott semmit a konyhára, hacsak azt nem, hogy beszélgettél a szomszédasszonnyal egy jót.
De hát a mai világban ez is valami!

És a lényege az a dolgoknak, hogy mindennel ezt teszed.

Ezt teszed a kenyérrel, a tejjel (mert valamelyik boltban éppen olcsóbb) de ezt teszed a fodrásszal, a fogorvossal, a fényképésszel, a ...... és hosszan sorolhatnám.

De ez igaz a tisztító-, és tisztálkodószereidre is.

Mert azt a "munkát" végzed el a mindennapi életedben amit egy hálózatban el kell végezned. Kipróbálni, megismerni egy terméket, és (persze csak ha tényleg elégedett vagy vele) ajánlani kell a rokonoknak, barátoknak, szomszédoknak. Nincs ebben semmi ördöngősség.

Mert, amikor hálózatépítéssel foglalkozol, te nem teszel mást, csupán reklámozod egy adott cég termékeit. Tehát Te leszel a két lábon járó reklámtábla. És ezért fogod kapni a fizetésedet.

Hát ez a hálózatépítés rejtelme!!!!!!!

14 NAPJA NEM GYÚJTOTTAM RÁ!!!

2008-10-11T08:47:00.004+02:00

Először is bocsika, hogy ennyire elhanyagoltalak benneteket, de eddig nem volt igazán kedvem semmiről sem írni.

Képzeljétek!

Az történt, hogy 14 napja nem gyújtottam rá.

Nem használok semmiféle nikotin-tapaszt, vagy rágót.
Egyenlőre beérem az Aranykolloiddal, és persze a szotyival, amiből töménytelen mennyiséget vagyok képes eltűntetni.

Persze, vannak jobb, és rosszabb pillanatok, de azért elég jól bírom. (nem úgy a kis családom!)

És persze nem is a cigi hiányzik.
Igazából az hiányzik, de piszkosul, hogy meglegyen az a mozdulatsor, hogy kivesz, rágyújt, letüdőz.

De már ott tartok, hogy csak egy szál cigi hiányzik.

Tudjátok!

A reggeli kávémhoz.

GONDOLATMENETEK 1.

2008-10-01T07:28:00.008+02:00

A Vékony Krisztián Péter és Varga Balázs igazi csapatmag lett, és mindkettőnek egy a célja.

Létrehozni egy olyan csapatot, egy olyan csapatjátékot, egy olyan csapatszellemet, ami messze túlmutat azon az életvitelen, életszinvonalon, ami most van.

Tesznek, haladnak, és visznek mindenkit, aki csatlakozni akar, de legfőképpen csatlakozni mer hozzájuk az mlm igencsak rögös útján.

Mert hálózatot építeni egy szakma. Egy olyan szakma, amihez eltökéltség, és mérhetetlen kitartás kell. Mert ez az út tele van buktatókkal, rögökkel, amit igenis meg kell mászni, amiből fel kell állni, és tovább kell lépni.
Mert nem az számít, hogy mi van ma.
Mert a ma eseményeit, alapját már tegnap leraktuk, és azon már változtatni nem tudunk.

De a holnap eredményei a mai munkánk.
Mert, ha ma megtesszük azt amit kell, holnap lesz eredménye.
Ha ma elhalasztjuk azt a kis munkát, amit el kell végeznünk, holnapra a kis munkából egy nagyobb erőfeszítés lesz.

Hát képzeljétek így jártam én is.

Már egy ideje fűzik a fejem, beszéljek a Biorezonanciáról a konferencián. Miért fontos, miért jelentőségteljes nálunk, a mi közös üzletünkben, és miért használjuk a hálózatépítésben.

Eddig úgy gondoltam, hogy erről felesleges beszélni, mert mindenki el tudja dönteni, eljön-e a mérésre, vagy nem.

De azt kell mondanom, ez nem bizalom kérdése.

Mert amiről az ember nem tud eleget, vagy úgy gondolja hogy nem tud eleget, és nem hall róla, abban nincs bizalma.
Amit pedig nem tesz meg, abban nincs gyakorlata.
Hát végre leültem, és megírtam.
És elküldtem a szponzoromnak, olvasd el.

Mert ki tudja, mi lehet kihozni belőle.

Mert az az egyik jó oldala az mlm-nek, hogy fejlődik a szemnélyiséged.

Mert megtanulhatsz beszélni, kifogást kezelni, megtanulhatod, hogyan működik a szervezeted, mit kell tenned, hogy sikeres legyél.

WEB-KONFERENCIÁK

2008-09-17T09:00:00.009+02:00

Minden kedden, este 8-10-ig web-konferenciát tartunk.

Ez azért nagyon jó, mert nem kell elutazgatnom valahova, de mégis megkapom azokat az információkat, amire az üzletem építéséhez tényleg szükségem van.

Még csak puccba sem kell vágnom magam ahhoz, hogy meghallgassam az előadásokat.
Előforrdult már az is, hogy éppen a vacsorát főztem, miközben szponzoraim előadásait hallgattam.

Én általában ülök a házunk egy olyan pontján, ahonnan hallani lehet a szponzorvonalat, amit éppen osztja az észt, és mindig elcsodálkozom azon, hogy Vékony Krisztián Péter mennyire fel tudja emelni a hangulatomat bármilyen nehéz is volt a napom, a Balázs milyen nagyon remek dolgokat mond, az új emberek mennyire lelkesen ecseteleik azokat a nagy sikereiket, amelyeket elértek.

Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nagyon nehéz volt úgy látni Balázst, mint egy szponzort, mint egy hálózatépítőt. Mert csak a férjem, és legyünk realisták, az ember a családjával igencsak elfogult, és nem mindig azt látja, amit mások.
De még mindig előfordul az, hogy a yess-es életünkben nem értünk egyet, de ilyenkor mindig ott a Vékony Krisztián, aki teljesen reálisan nézi a dolgokat, és rávilágít arra, mikor, mit, és hogyan kellenne tenni.

A konferencia első órájában mindig az aktuális, fontos inforrmációk, hálózatépítő segédanyagok, terméktapasztalatok hangoznak el, de az sem ritka, hogy új kollegáinkat hallgatjuk meg, akik élményeiket, sikereiket osztják meg velünk.

A konferencia második órája egyfajta "műhely".

Ilyenkor a hallgatóság kérdései következnek.

Szerintem ez a legfontosabb része a konferenciának, hiszen minden kérdés fontos, minden kérdésnek van értelme.

Így szponzoraim igazi csapatot kovácsolnak belőlünk függetlenül attól, hol lakunk, mi a szakmánk, mióta vagyunk az üzlet részesei.

Mert a két szponzor igazi csapatmag lett, és mindkettőnek egy a célja.

Létrehozni egy olyan csapatot, egy olyan csapatjátékot, egy olyan csapatszellemet, ami messze túlmutat azon az életvitelen, életszinvonalon, ami most van.

Tesznek, haladnak, és visznek mindenkit, aki csatlakozni akar, de legfőképpen csatlakozni mer hozzájuk az mlm igencsak rögös útján.

Mert hálózatot építeni egy szakma.

Egy olyan szakma, amihez eltökéltség, és mérhetetlen kitartás kell.

Mert ez az út tele van buktatókkal, rögökkel, amit igenis meg kell mászni, amiből fel kell állni, és tovább kell lépni.

Mert nem az számít, hogy mi van ma. Mert a ma eseményeit, alapját már tegnap leraktuk, és azon már változtatni nem tudunk.

De a holnap eredményei a mai munkánk.

Mert, ha ma megtesszük azt amit kell, holnap lesz eredménye. Ha ma elhalasztjuk azt a kis munkát, amit el kell végeznünk, holnapra a kis munkából egy nagyobb erőfeszítés lesz.

2008-09-12T18:42:00.003+02:00

Az első rendezvény amin részt vettem Pécsett volt.

Balázs igen lelkesen vitt végig a termen, és mutatott be a teljesfelsővonalának.

- Ő a Vékony Krisztián Péter! - mutatott egy öltönyös férfira Balázs - Ő az, aki azt mondta, hogy rakjak le 200 nevet, és dolgozhatunk együtt! De nekem nincs 200 nevem!
És én csak néztem Balázst, és el sem tudtam képzelni, mit nem ért ezen. Ott állt előttem, egy öltönyös, nyakkendős férfi, és sugárzott belőle, hogy ő mennyire céltudatos.
- Balázsom! Szerintem teljesen igaza, van. Mit akarsz kezdeni egy mlm üzletben, ha nincs névlistád? Mindenesetre, azt tudd, ha én egyszer dolgozni fogok a Yess-ben, én a Krisztiánnal akarok együtt dolgozni. Mert én össze fogom szedni azt a 200 nevet.

Most már tudom, hogy a 200 név egyáltalán nem sok. Sőt! Hiszen ott vannak a baráti fórumok, a boltba járás közben "szerzett" ismerősök, a velem egy utcában lakók, a régi iskolatársaim, a gyermekeim óvoda-, illetve iskolatársai szülei, a rokonaim....
És ezt a sort még hozzan lehet folytatni.

Párom elég érdekesen nézett rám, hiszen egészen eddig szóba sem került, hogy én is "belépek" az üzletbe.

És milyen érdekes!

Működik a Vonzás Törvénye!

Mert most éppen Vékony Krisztián Péter az az ember, akivel együtt dolgozom. És Párom első reakciója nem volt tényszerű. Mert Krisz egy csupa szív ember. Nem mellékes az sem, hogy igazán érti a dolgát, és éppen olyan Mlm őrült, mint én. Akkora motiváló ereje van minden egyes szavának, hogy az ember "felemelkedik" tőle.
Naponta több órát beszélgetünk, telefonon. (Itt megjegyzem a telefonszámlám nincs az egekben, hiszen ott a flotta telefon, ami által ingyen beszélgetünk minden Yessplus-os kollégával.) Tervezzük, építjük a jövőt, és a legjobb az egészben, hogy akkor sem hagy magamra, ha én elhagyom magam. Akkor is van vigasztaló szava hozzám, akkor is tudja mit mondjon, ha el vagyok kenődve.

Igazi barátok lettünk, és ezt is a Yessnek köszönhetem.

BIO-REZONANCIÁS ÁLLAPOTFELMÉRÉS

2008-09-08T18:52:00.005+02:00

A Yessplusz-ban ismerkedtem meg a Bio-rezonanciás állapotfelméréssel.

Nem hittem benne, mert nem is tudtam róla semmit sem.
Aztán, amikor az egyik felső vonalam „kimért”, és akkor találkoztunk először, és minden, de minden egészségügyi problémámat elmondta....

Hát akkor egy kicsit meglepődtem!
De nem kicsit.

És még csak nem is vitatkozhattam, hiszen ezekről a valós problémáimról már tudtam.

Elkezdett érdekelni a téma.
És utána olvastam a neten.

Persze nem állt tőlem távol, hiszen gyermekeimet, ha lehetett inkább „gyógyítgattam” gyógyfüvekkel, mint gyógyszerekkel. Általában sikeresen.

És akkor jött egy lehetőség....
Elmehettem Pestre egy Bio-rezonanciás állapotfelmérés tanfolyamra.

Persze hitelből.

Kapva kaptam a lehetőségen, ráadásul így találkozhattam egy üzlettársammal is, aki Pesten lakik.

Felfelé a vonaton azon gondolkodtam, milyen egyszerű is lesz ez, csak megtanulom, hogyan kell használni azt a masinát, és kész.

Aztán a tanfolyamon kiderült, nem a gép használata a nagy kunszt.
Mert meg kell tanulni a kínai pentagrammát is. Ez a szervezet térképe, ami megmutatja, mi mivel függ össze, mi mikor, és hova, és miért.....

Szóval, két napon keresztül csak kapkodtam a fejemet és figyeltem az oktatóimat.

Mennyi tudás, mennyi akarat is áll a dolgok mögött. A mai napig nagyon hálás vagyok a JOALIS-os lányoknak.
Nem csak azért a tanfolyamért, de azért is, mert a mai napig bármikor megakadok, Ők ketten készségesen, de főként önzetlenül segítenek.

Hát igencsak összekaphattam magam, ha azt akartam, hogy mérhessek.
És az is kiderült, hogy a két napos kis tanfolyam csak a kezdete az egésznek.
Mert tanulni kell.

Főleg anatómiát és nem is keveset.

És az nem könnyű, de végre találtam valamit, ami igazán érdekel, ami igazán vonz.
És ez az, hogy segíthetek embereknek.

Nincs jobb érzés, mint az, hogy segíthetek megoldani egy problémát.

AZ ELSŐ LÉPÉSEK

2008-09-08T11:14:00.005+02:00

Elkezdtük hát a munkát.

Persze nem volt könnyű.

Az a része egyáltalán nem amikor ki kellett spórolni a havi aktivitást az amúgy is alacsony költségvetésünkből. (Itt azért zárójelben megjegyzem abban az időben nekem nem volt munkám. Csak Balázs rendelkezett rendszeres jövedelemmel, nekem csak a családi pótlék volt. Mivel volt egy viszonylag jól kereső férjem, ezért nekem nem járt anyagi juttatás. Ráadásul két gyermekkel, hitelek tömkelegével – ami persze sok más családnál is jellemző, sajnos – nem voltunk túl hitelesek a közvetlen környezetünknek.)

De így utólag visszagondolva azért megérte.
Joggal kérdezheted, hogy miért is?

Mert az első belépéssel együtt, összesen 12000, azaz tizenkettő ezer forintot költöttünk el a web-áruházban.

A harmadik hónaptól kezdve az összes ott vásárolt tisztító- és tisztálkodószerünkért már a munkánkkal fizettünk.

És azért lássuk be, két hónapig még beljebb lehet húzni egyet azon az övön.

Hát így kezdtük.

A család eleinte igazán hülyének nézett minket.
Na ná!!!
Hiszen nem ez volt az első Mlm, amit elkezdtünk, de később kiderült ez lett az első, amit sikerre tudunk vinni, és ami akkor is fizetett, és a mai napig fizet, ha még nem értem el ilyen-olyan szintet.

Balázsom minden szabad idelyében azon dolgozott, hogy építse a csoportot.
Nekem „mindössze” annyi dolgom volt, hogy biztosítsam számára a minél több időt.

Tehát az egész ház, az udvarral, a gyerekekkel, mind az én nyakamba szakadt.

De egyenlőre ennyi telt tőlem, hiszen akkor még nem láttam azt, amit ma. Akkor "csak" az tűnt fel, hogy Balázsom egyre nyitottabb, és egyre többet beszél!
De azt folyamatosan!!!!!

Balázs hétfőtől-péntekig Pécsett dolgozott, de szombat reggel, mintha kicserélték volna.

Vasalt ing, élére vasalt nadrág, és elindult „építkezni”!

A második hónap végére vagy 40 ember „csatlakozott hozzá”.

A harmadik hónapban már teljesen ingyen voltak a tisztító-, és tisztálkodó szereink, ráadásul kedvezményesen jutottunk hozzá a már nélkülözhetettlenné vált kolloidokhoz, és a Biogélhez.
(ezekhez nagyon-nagyon ragaszkodtunk, hiszen igencsak megkönnyítették napjainkat, ráadásul még „olcsóbbak” is voltak, mint azok a gyógyszerek, amelyeket hónap, mint hónap használnunk kellett!)

Már nem voltak égő, majd viszkető pöttyök, nem volt sírás a wc-n, nem volt Duo-tech, és nem volt görcsös menszesz.

Hát egyre nagyobb lelkesedéssel folytattuk a munkát!

És végül itt a mindent eldöntő negyedik D

2008-07-21T07:18:00.006+02:00

Na most már nem volt mit tenni, el kellett higgyem, hogy a termékek jók.

Most már csak egy kifogás kellett!
De azt is megtaláltam igen hamar, de melléfogtam!

Nagy okosan kitaláltam, hogy ha van a Yessben olyan termék, ami rendbe tudja tenni az én hormonháztartásomat, akkor legyen még segítek is hálózatot építeni.

7,5 – 8 évvel ezelőtt volt egy igen komoly nőgyógyászati műtétem.

Laporoszkópos eljárással eltávolítottak egy terebélyes cisztát a méhemből. Aprócska probléma az volt, hogy rossz helyen volt a gyökere, és ezért ment vele a jobb petefészkem, és a petevezeték is.

Azóta a menszeszem igen össze-vissza alakult.
Gergőm is csak igen küzdelmesen fogant meg.
De a probléma még mindig fennállt.

Az egyik hónapban alig-alig valami, míg a másikban intenzív, derék, és hátfájással járó görcsös, hőhullámokkal, sokszor hányingerrel, hasmenéssel. Ilyenkor nagyon örültem, hogy élek. Egyáltalán.

Na! Most aztán feladtam a leckét a páromnak!
De igen naiv gondolatnak minősült.
Másnap hazahozott nekem egy terméket.
Yess+ (semmi újdonság) Meno Young.

Már nem kérdeztem semmit, csak elolvastam, hogy mit is tartalmaz, hogy is kell szedni.
Pont túl voltam egy intenzív 5 napon.

"Napi 2 tabletta az adag.
Nincs igazán íze.
Vagy használ, vagy nem.
De a többi használt"- ezek a gondolatok jártak a fejemben.
És csak szedtem, szedtem, mint egy jól nevelt csemete.
Még csak meg sem éreztem, hogy közelegnek a napok...
Teljesen simán, és átlagosan „átvészeltem” azt az 5 napot.

Na, gondoltam, valamire csak jó volt, de akkor eszembe jutott, ez most páratlan hónap, majd a következő.

De a következő hónap is ugyan azt az eredményt hozta.
Se görcs, se fájdalom, csak a „muszáj női” dolgok.
És azóta sincs görcs, és fájdalom, csak a „muszáj női” oldal.

Úgyhogy engem meggyőztek a termékek.
Én, bevallom „beleszerettem” a termékekbe, mert családomnak csak jót hoztak.
És én aztán nem hittem az elején, hogy ezek tényleg hatnak.
Nem a hit volt az, ami átsegített minket ezeken a problémákon.
Hanem az, hogy a termékek tényleg használnak.

Hát beadtam a derekamat (és nem savanyú hangulatban, nem dacból, vagy erőszakból), és segíteni kezdtem a páromnak.

Mert a termékek tényleg jók, és tényleg használnak.

De akkor még semmit sem tudtam az üzleti oldaláról!

És íme itt a harmadik D

2008-07-21T07:08:00.015+02:00

Gergő fiam mindössze 6 éves.

Két igen komoly „problémája” volt.
Az első az, hogy nem akar aludni.

Már így hoztam haza a kórházból 5 naposan. És ezen semmi sem változtatott.
Sem a teák, sem ha odafeküdtem mellé.
Ő úgy fogalmazta meg, hogy „nem akarok aludni, mert érdekel minden, és ha alszom lemaradok valamiről”. 3 éves volt, amikor azt kértem az anyukámtól karácsonyra, hogy csak 1 éjszakára vigye el Gergőt, hogy tudjak aludni.

Na, ezen semmi sem változtatott.
És úgy gondolom, nem is fog.

A másik gond az volt, hogy Gergő igen nehezen kakilt. Mindig így volt ez, még abban az időben is, amikor csak anyatejes volt. Nem kapott ő tápszert, csupán anyatejet. Aztán úgy fél éves korában megnéztem a boltban mit is lehet adni neki enni, és megfőztem, de azért 3 évig szoptattam is rendesen.
Tehát ez sem lehetett gond.

Kipróbáltunk mi már majd egy tucat székletlazítót, meg mindent de minden csak ideig-óráig segített.
Még a gyümölcsök is megfogták a székletét.

Aztán a szórólapok között találtam egyet, ami felkeltette az érdeklődésemet. (persze nem Balázs hagyta a konyhaasztalon ám őket! Véletlenül!)

„Dr. Hummel Zoltán Mikrorostos Biogél” ez volt a papíron.

Elolvastam a szórólapot, és tetszett. Igazán megnyerő volt.
Hát mit veszthetünk kipróbáljuk (itt már igencsak munkálkodott bennem az, hogy találjak egy terméket, ami valamiért nem hat. De ilyet nem találtam, pedig már majd' az összeset kipróbáltam, fogyasztjuk)

Gergő fiam napi egy evőkanál (5 ml) Biogélt kapott.

Az első „eredménye” az volt, hogy úgy 2 hét elteltével nem sírt, amikor.....

A második „eredménye” az volt, hogy úgy a 4. hét végére beállt a rendszeres napi 1 …

De az igazi eredmény, hogy most már majdnem 9 hónapja szedi Dr Hummel Zoltán Mikrorostos Biogéljét, igaz, most már csak kétnaponta, de végre beállt a rendszer.

És végre úgy működik, ahogy annak kell!!!!!!!

És íme itt a második nagy D:

2008-07-21T06:54:00.012+02:00

Cecíliám egy világszép kamasz gyerek.

Ugyan olyan mint mindegyik másik tini, de volt egy igen komoly problémája, amit igen nehezen, két év, és a YessSilver segítségével tudtunk csak megoldani.

A probléma a lánykám vízhez való viszonya.

Már nem az ivás terén, hanem a fürdés terén.

Mindig is szeretett pancsolni, lubickolni a kádban.
Amikor ebbe a házikóba költöztünk kaptunk egy szép nagy sarok kádat.

Öröm volt nézni, amikor a két gyerek pancsolt. (bár jól elúsztatták az egész fürdőt)

Egészen addig, amíg kb 2 évvel ezelőtt Cecim panaszos hangon közölte, Ő márpedig ma nem fürdik.
Meglepődtünk rendesen, hiszen addig szeretett fürdeni.

Nagy könyörgések árán végül is elmondta, hogy minden fürdés után pici vörös pattanások lesznek a bőrén, mindenhol, és az neki mennyire ég. Aztán, amikor végre halványodik, akkor meg viszket.

Hát vettem neki másik fürdőt, érzékeny bőrre...
De nem segített, csak 2-3 napig.
Aztán megint másikat...
Megint másikat...
Aztán gyógyszertárit.
Meg persze kencét, merthogy „túl száraz a bőre, és lemossa azt a kevés „zsírt” a bőréről” -tudtam meg egy bőrgyógyásztól.
De sajnos, mint minden csoda, ez is csak 3 napig tartott.

Aztán, amikor már kezdtem megbékélni a Yess-el, párom a kezembe nyomott egy szórólapot.
Rajta állt, mi mindenre is jó az Ezüst kolloid.

Hát, mivel veszteni valónk nem volt, kipróbáltuk ("annyi mindent kipróbáltunk már, akkor az Ezüstöt miért ne tettük volna. Hiszen már itthon volt, már pénzbe nem került.")

Ceci napi fél kupak (2,5ml) kolloidot kapott naponta, és a 3. napon már volt változás!

Mégpedig az, hogy az égő érzés már nem jelentkezett, a pattanások már nem voltak annyira vörösek!

A "kezelés" első hetének végére eljutottunk oda, hogy már csak a hajlatokban voltak pici pattanások, de azok már csak rózsaszínűek voltak, és már nem is viszkedtek!
A második hét végére leánykám már újra élvezettel, de főképp félelem nélkül pancsikolt.

De ez a csoda nem 3 napig tartott!

Ez a csoda már egy éve tart, és Cecíliám már megint szeret a kádban feküdni, de most már nem pancsoló kislányként, hanem mint habfürdőző nagylány.

A habfürdőt már az illata után választja!!!!

És nem pattog ki a bőre minden fürdés után!!!!!!

A négy D közül az első

2008-03-14T16:09:00.005+01:00

Négy igazán nagy, de kellemes döbbenet vezetett oda, hogy ezek a termékek, és ez az üzlet nekem is kell.

Íme az első:
Párom asztma allergiás.

Már egész kisgyermek kora óta „fújja a pipát” az asztmájára, szedi a bogyót az allergiájára.

Amióta mi együtt alszunk minden este hallottam, hogy sípol a tüdeje, tudtam, hogy hamarosan ébred, mert fújni kell. Mindegy volt az évszak, a hőmérséklet. Csak egyszerűen lejárt a 4 óra, és kész.

Sok alternatívát ki is próbált már (amiket én félelemmel statisztáltam végig), de a végeredmény mindig ugyan az lett.
Jött a tavasz, a virágzás, és vele a pollen.
És ez azt jelentette, hogy elő kellett venni a pipát, és a bogyót.

Egyszer még egy szép cserepes növénykémet is ki kellett dobjam, mert amikor virágozni kezdett, Balázs befulladt.

Pedig szedte a gyógyszereit.

Csak hát a pollen.

A virág a kukában (a ház előtt) végezte, én pedig fertőtlenítős nagytakarításba kezdtem. Igazán szép nap volt.
Jól megijedtem, az biztos.

Balázs 4 hete szedte az Arany-, és az Ezüstkolloid oldatokat.

Azon az éjszakán arra ébredtem, hogy túl nagy a csend körülöttem.

Nem értettem eleinte az okát.

Felültem az ágyban, és azon gondolkodtam, mi is a furcsa
.
Kellett egy csomó idő, mire rájöttem, Balázs a furcsa.

Ugyanis nem sípolt a tüdeje.
Levegőt vett, sőt egyenletesen, aludt, mint a mormota, csak nem sípolt a tüdeje.
Kicsit zaklatott éjszakám volt.

Reggel első dolgom az volt, hogy megtudjam, mi is az oka.
Na az egy igazi D-s reggel volt.

Elmondta, már vagy 2 hete nem szedi a gyógyszereit, nem fullad, bírja a napot.
Mert egyszerűen nem kellenek.

És ez a kellemes döbbenet megmaradt.
1 éve fogyasztja a kolloidokat, volt már pollenriadó is bőven, de nem kellett elővenni a pipát, és a bogyót.

Az első felismerés

2008-03-09T17:24:00.006+01:00

A 3. hét végén az én kedves párom valami rendezvényre ment.

Persze szombaton.

Miért is ne?
Persze egyedül.

De nem hívott!
De nem is mentem volna vele, de olyan jó lett volna azt mondani, hogy nem.

Persze az helyett, hogy végre együtt lett volna a kis család.
Hát elmentem a gyerekekkel nyársalni.

De csak az után, hogy ő már rég elment.
És persze csakazért is.

(Hát nem nevetséges?)

Na persze kivette az energiámat a nyársalás, na meg a magamba fojtott dörmögés. Hiszen nem volt kinek mondjam a magamét. A gyermekeim egyszer, kétszer, még a délelőtt folyamán igen érdekesen néztek rám, amikor egy-egy igazán oda nem illő, sőt a mondókájukhoz sem passzoló mondat töredék hagyta el a számat. Így hát abbahagytam a cöccögést, és inkább rájuk figyeltem.

Komolyan mondom én hulla fáradt voltam, mire hazajött.

Ő meg egyszerűen berepült az ajtón, mintha nem is utazott volna Pestre, meg vissza, nem ült volna egész nap. Tele volt élettel, energiával. Csak úgy sugárzott! (aznap igazán össze illő párt alkottunk, az biztos)

Nem kérdezte, érdekel-e, csak mondta vacsora közben, mondta a számomra „annyira érdekes” film közben, még az ágyban is „élménybeszámolt”. Dőlt belőle a szó, pedig már 4 egész órája mesélt,.

Na, ez volt az a pillanat, amikor kezdtem kíváncsi lenni.

Vajon mi az a Yessplus?Hát figyelni kezdtem a párom.

Persze nem féltékenyen, pusztán csak kíváncsian.

És végre megláttam.

;">Saját magára talált ebben az üzletben. Most már tudom, nem hívta Őt a Yessbe senki.
Ő keresett valamit, ami felemeli.

És őt felemelte.
Nem is kicsit.

Erős visszaesés

2008-02-26T09:41:00.004+01:00

A következő két hétben egy kicsit fasírt-hangulat uralkodott köztünk.
Hallgatólagosan bár, de megegyeztünk nem beszélünk a Yess-ről. Engem dühített, hogy meg sem kérdezett, őt meg zavarta, hogy én nem kérdezek.

A napok csendben folytak egymás után.
Párom, mint egy „megszállott” építette az üzletet, hozta az embereket, egyiket a másik után. Ez nagyon meglepett, hiszen Ő eddig nem-igen beszélgetett másokkal, főleg nem idegenekkel, akkor meg egyáltalán nem, ha az illető nem célirányosan az elektronika területéről kérdezett. Nem tudtam akkor még semmit sem a Yess-ről, csak azt, hogy nincs köze az elektronikához. Szóhoz sem jutottam a döbbenettől.

Ez volt az első kellemes döbbenetem ebben az üzletben.

És a döbbenetek csak úgy jöttek egymás után.
Szépen sorban.
És nem volt köztük olyan, amelyik keserű szájízt hagyott volna.
Abban az időben egy igazi „női mókuskerék”-be hajszoltam magam.
Úgy gondoltam elég volt a „multi” jellegű munkából, inkább tanulok egyet.
És mi történt?
Egy olyan tanfolyamra jelentkeztem, amit egyáltalán nem akartam.
De azt tudtam, hogy a multiban sem akarok már dolgozni, és a tanfolyam még mindig nem hagyott olyan kellemetlen szájízt, akarat ide-oda.
Most már tudom, hogy én vonzottam be saját magamnak azt a bolti eladó tanfolyamot. Pusztán azzal, hogy egyáltalán nem akartam, de abban az időben csak ez az egy tanfolyam indult nőknek. Heggesztő mégse lehetek?
Vagy tetőács? - tériszonyom van, már a hokedli tetején is-.
Egyre stapásabban éreztem magam.

Hiányzott a másik felem.

De nem szóltam semmit, és nem kérdeztem az üzletéről.
De azért kivasaltam az becsületesen, de főleg szó nélkül ingjét, meg a nadrágját, ha valakihez ment.
Persze kérnie sem kellett.
De akkor sem kérdeztem.
Akkor sem szóltam.
Azért sem...

Nem egy igazi női logika ez?

Gyenge kezdés

2008-02-21T19:54:00.007+01:00

Egy nap Párom amikor hazaért a munkából lerakott a konyhaasztalra egy üvegcsét. Erre az egyre emlékszem, bevallom töredelmesen, mert elkapott a harci ideg, de úgy igazán. Elég paprikás volt a hangulatom akkor tájt, hiszen anyagi gondokkal küzdöttünk. Vettem egy mély lélegzetet, hogy visszatartsam dühkitörésemet, miközben az üveget a kezembe vettem.
- Yess+, Yess Silver, Ezüstkolloid oldat. - olvastam az üvegcsén. A párom arca ragyogott a boldogságtól. - Mi ez? - mosolyt próbáltam az arcomra erőltetni, de nem sok sikerrel.
- Anya! - ez volt az a hangsúly, amit már nagyon jól ismertem, és amit csak akkor használt, ha „kitalált” valamit, és azt keresztül is akarta vinni, bármi áron. - Ezzel regisztráltam a Yessplus-ba! - újságolta.
-Az mi?
- Egy hálózat. Egy magyar hálózat. - Na ez volt az a mondat, amikor igazán szédülni kezdtem. Nyeltem egy nagyot. - Ebben tényleg van pénz! - lelkendezett, és én tényleg szédültem. - Anya! Ez tényleg jó lesz nekünk! Hidd el, ez sikerülni fog. - és csak mondta, mondta, mondta....
Már nem is emlékszem mit is mondott, de szerintem ezt a mondókája befejezése után sem tudtam volna felidézni, mert gondolatban már az előző 2 év „hálózati tapasztalatai” körül jártam.
Februárban már nem újítottuk meg a nagy amerikai mlm tagságunkat, mert számunkra nem voltak eladhatóak a termékek és az üzlet. Túl sokan ismerték már, túl sokan buktak már bele. És persze mi, mint sokan hozzánk hasonlóak, sorra azokat az embereket találtuk meg, akiknek „valamiért” ez nem tetszett. Én személy szerint nagyon szerettem a termékeket, de be kellett látnom, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy használjuk a termékeket.
Az amerikai mlm üzlet előtti életemben egy biztosító alaptanfolyamára jártam, amikor „betaláltak” az „aloás” termékekkel, üzlettel. Másnap kiderült, a tanfolyam 5 tagja az általam előző nap megismert termékek, és üzlet „eladásával” foglalkozik.
Bár ez az mlm nagyon is tetszett, de nem vágtam bele.
Természetesen a „biztosítósdi” sem jött be.
Sőt!
Ott is csak deficitet tudtam felmutatni.
Mindhárom esetben olyan „eladhatatlannak” éreztem a termékeket, hogy nem ment az üzlet. És az én kétségeimet természetesen minden, velem szemben ülő azonnal átérezte.
Mostani eszemmel már tudom, igazából az elkötelezettség hiányzott.

De akkor nagyon.

Az, hogy saját magamban eldöntsem, tényleg akarom-e csinálni, vagy sem. Mert mindig csak ingadoztam az igen, csinálom, és a nem, nem csinálom között.

Ezek miatt a tapasztalatok miatt csak a rossz oldalát láttam a hálózatépítésnek, mert nem volt benne igazi sikerélményem. Talán azért, mert nem is akartam igazán....
És a párom még mindig beszélt.
Esküszöm, évek óta az volt a legelső, és leghosszabb monológja, (persze gyermekeinkről, hiteleinkről rendszeresen beszélgettünk, de a „rossz” évek alatt a „csak úgy beszélgessünk arról ami érdekel”, elmaradt), egy pillanatig még élveztem is, hogy beszél, de aztán...
- Hatezer forintot költöttem...
- Hatezret?... Te bolond vagy?...- és itt el is akadtam. Hirtelen, már nem akartam sem beszélgetni, sem hallgatni azt, amiket mond.
Egyszerűen csak egy csöndes sarkot akartam, ahol nyugodtan, minden következmény, vita, veszekedés nélkül kidödöghettem magam, magamnak. Nem akartam veszekedni, és azt sem akartam, hogy a gyermekeink veszekedést halljanak. Hiszen eddig sem hallottak.
Nagyon elkeseredtem.
- Akkor most ezt hagyjuk abba... Jó Balázs?... Majd máskor folytatjuk....Jó?... Kaja a gázon....
- Jó. - mondta lemondóan.

Hogyan is kezdjem?

2008-02-18T18:58:00.004+01:00

Mert ugye mindig elezdeni nehéz valamit, bármit.

Nekiállni valaminek.
Mert mielőtt elkezded (általában) végig gondolod, mi lesz a következménye.

De itt most nincs következmény. Legalábbis semmi olyan, ami hátrányt hozna.
Hiszen azokra a feltett, és fel nem tett kérdésekre válaszolok, amikkel az elmúlt egy év alatt szerencsém volt találkozni. Ugyanis az elmúlt egy év igen mozgalmasan telt.

Aztán a folytatás majd csak megjön.

Vagy nem.

Bárhogy is gondolod, mindenképp igazad lesz!!

Ha van türelmed kivárni, amíg magamtól leírom, akkor az én tempómban fogod "végig élni" az elmúlt évemet.

Ha nincs türelmed, az oldalon van egy levelező. Oda leírhatod a kérdésed, és meg fogom válaszolni.

Ha minden igaz, saját soromon kívül, de eme blog lapjain.

Jó szórakozást!