Több szó esett az emésztőrendszerről.

Lássuk:

Emésztőrendszer:

Az emésztőrendszer feladata a táplálék felvétele, feldolgozása (aprítás, kémiai lebontás), a tápanyagok felszívása a vérbe, és az emészthetetlen salakanyagok kiürítése a szervezetből. A táplálék a bélcsatorna üregében halad végig, miközben különböző emésztőnedvek hatására jellegzetes fizikai és kémiai változásokon megy keresztül. A béltartalmat a bél perisztaltikus mozgásai továbbítják. Az emésztőnedveket a bélfal mirigysejtjei, illetve a bélcsatornához csatlakozó emésztőmirigyek termelik. Az előbél elsődleges feladata a szilárd táplálék aprítása, pépesítése. A középbél a táplálék kémiai emésztésének, a szerves tápanyagok felszívásának legfontosabb területe. Az utóbélben történik a szervetlen tápanyagok (víz, ásványi sók) jó részének felszívása a vérbe, illetve a széklet kialakítása és ürítése.

Az emberi emésztőrendszer 3 részre tagolódik. Előbélre, középbélre, és utóbélre.

Előbél:

A szájüreg feladata a táplálék előkészítése a különböző enzimhatásokra, ez aprítással, falatképzéssel történik a fogak és a nyelv segítségével. Továbbá feladata még az előfelszívás, ízlelés, beszéd és védelem. A szájüreg váladéka a nyál, amely részben a szájüregen kívüli nagy nyálmirigyekben, részben a szájnyálkahártyában és a nyelv állományában található apróbb nyálmirigyekben termelődik.  A nyál a nyálamiláz nevű enzimből, amely a keményítőt bontja, és egy mucin nevű összetett fehérjéből áll, amelynek a falatképzésben és annak síkosításban van nagy szerepe. 

A garat szájüreg mögötti része, és a garat gégei részének gégebemenetet oldalról elkerülő körteképű tasakja sorolhatók. A garat után a nyelőcső következik, ahol a táplálék gyors tovahaladó összehúzódással, perisztaltikus lefutással, reflexfolyamatként, a hosszanti és a körkörös izmok segítségével lejut a tápcsatorna legtágabb részébe, a gyomorba. 

Ide a táplálék a gyomorszájon jut be, és innen a kivezető nyíláson jut ki. A gyomornedv tartalmaz egy emésztőenzim előanyagot, a pepszinogént, - ezt a gyomormirigyek fő sejtjei termelik - , amely a savas kémhatásra aktiválódik és pepszinenzimmmé alakul, ez a fehérjéket oligopeptidekké bontja. A gyomornedv termelődését egy helyi hormon, a gasztrin is fokozza.

A kellő mennyiségű sósavat a pH = 0,9-1,5 eléréséhez a gyomormirigyek fedősejtjei képezik. A gyomor tárolja, összekeveri és előemészti a táplálékot. Fontos az is, hogy sósavtartalma a tápanyagokkal bejutó mikroorganizmusok nagy részét elpusztítja. 

A gyomor baloldalt a rekeszizom alatt található horog alakban, de helyzete teltségi állapotától és a testhelyzettől függően nagy mértékben változik. Viszonylag rögzített része a gyomorszáj  és a gyomorkimenet. Kis görbületén  a kis cseplesz tapad. Verőerei a hasi aorta felső nagy ágából származnak, vénái a májkapuvénába ömlenek. 

Beidegzését az autonóm idegrendszerből kapja. 

A kiscseplesz fontos jobb oldali része a ligamentum hepatoduodenale (A májkapu, a máj lobus quadratusa és lobus caudatusa között található harántbarázda.) Ebben futnak a májkapuhoz illetve a májkaputól: a közös epevezeték , a máj saját verőere, a máj autonóm idegfonatai és nyirokerei.

Középbél:

A tápcsatorna következő szakaszát középbélnek nevezzük, ez alatt a vékonybelet értjük. Ez a szerv 5-6 méter hosszú és 20-30 milliméter átmérőjű is lehet. 
Három részre tagolódik, ezek a patkó-, éh- és csípőbél.
Az emésztés és felszívódás túlnyomó részben itt történik. Az emésztésben szerepe van a nagy emésztőmirigyek (hasnyálmirigy, máj) váladékainak, valamint a vékonybél nyálkahártyájában lévő apró csöves mirigyek (Lieberkühn-mirigyek) által termelt bélnedvnek. A bélnedv (pH = 8.3) termelődését az enteroendokrinin is fokozza. 
Ezek a váladékok emésztőenzimeket a peptidázok, és síkosító, védő, nyákos anyagot tartalmaznak. A felszívódást elősegítik a felszínt nagyobbító képződmények, így a körkörös nyálkahártyaredők (Kerkring-féle redők) valamint a bélbolyhok. 
A hám is különleges "felszívó hám", a sejtek csúcsi felszínén sűrű szabályos membránkitüremkedések, mikrobolyhok vannak, amelyek sokszorosára növelik a sejtek felszívó membránjának felszínét. 
A zsír a bélbolyhok központi nyirokkapillárisába szívódik fel és a nyirokérrendszer szállítja el. Az emésztést és felszívódást elősegíti a belek saját (belső körkörös és külső hosszanti) simaizomzatának béltartalmat keverő működése, perisztaltikája pedig a béltartalom továbbítását végzi. 
A vékonybeleket a bélfodor mozgékonyságot biztosítva rögzíti a hátsó hasfalhoz. Ezen keresztül érik el az artériák, vénák, idegek, nyirokerek. Beidegzését az autonóm idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus része végzi. A paraszimpatikus rész fokozza, a szimpatikus rész csökkenti a bélműködést. 
Vérellátását az aortából a felső bélfodri artérián keresztül kapja, vérelvezetése a felső bélfodri vénán a májkapuvénába történik. Bőséges nyirokérhálózata a mellvezetékbe szedődik össze.

Hasnyálmirigy

A hasnyálmirigy feje a patkóbél homorulatában, teste a hashártya mögött balra nyúlik, és farki része a lép kapujáig elér. Artériás ellátását nagyrészt a - felső részében futó - lépartériából kapja, az artéria mellett futó vénája a májkapuvénába ömlik. Fő és járulékos kivezető csövén keresztül váladéka a patkóbél leszálló részébe ömlik. Váladékképzését a szekretin nevű helyi hormon is segíti. A váladék (pH = 8-9) a következő emésztő enzimeket tartalmazza:

• lipáz, ami a zsírokat zsírsavakra és glicerinre bontja

• nukleáz, ami a nukleinsavakat nukleotidokká bontja

• tripszin, chimotripszin, karboxipeptidáz, elaszáz, amelyek a oligopeptideket (fehérjefragmentumokat) bontja peptidekké

• hasnyál-amiláz, ami a poli- és oligoszacharidokat (cukrokat, pl. keményítő) diszacharidokká (maltóz v. malátacukor) bontja

• nukleáz, nukleinsavbontó

• erepszin, ami a tripszin termékét (dipeptid, monopeptiddé (aminosavakra) bontja

• maltáz, ami a hasnyál-amiláz termékét (diszacharid) monoszacharidokká (glükóz v. szőlőcukor) bontja

Továbbá a patkóbélbe önti még váladékát a máj a közös epevezetéken keresztül, amely az epét (pH = 7.0-7.5) termeli és annak epesav tartalma révén a zsírok emulgeálásában fontos. 

Az epehólyag kiürülését a kolecisztokinin helyi hormon segíti elő.

A hasnyálmirigy és a vékonybél enzimjeivel együttesen történik az emésztés folyamata, amelynek célja a lehető legtöbb anyag felszívódásra alkalmassá tétele a vérbe és a nyirokérrendszerbe. A vékonybél mirigyeinek a váladéka a bélnedv, amely szintén bőségesen tartalmaz emésztő enzimeket:

• lipáz, zsírbontó
• nukleáz, nukleinsavbontó
• erepszin, ami a tripszin termékét (dipeptid, monopeptiddé (aminosavakra) bontja
• maltáz, ami a hasnyál-amiláz termékét (diszacharid) monoszacharidokká (glükóz v. szőlőcukor) bontja

x

Az emésztőrendszer képben: (iskolanetről)